Szögezzük le az elején hogy, már nem első alkalommal próbálkozom a blogírással. Azt is most ide leírom, hogy azért lett "augban" azért lett a neve legújabb blogomnak, mert ezt adta ki a gép arra a rublikára, amit ki kell tölteni a fentebb megadott karakterkkel. Ezt gondolom olyan "védekezésül" vagy minek szokták kérni. Azok ellen, akik rendszert rombolnak. Ez a név olyan németes is, meg nem is, meg úgy tűnhet, hogy van valami értelem de nincs. Azok akik meg rendszert rombolnak, na azokról is fog szólni ez a blog. De sokkal inkább azokról a semmitmondó nagy kérdéskeről, az életről, meg a világról, amik engem érnek nap-nap után. Mert érnek ilyenek mindenkit, nem is csak engem.
Az első élményem a mai napról az volt, hogy kiküldött a szerkesztőség a Kossuth térre. Megnézni nemzettársaink mit csinálnak mai nap. Egy kicsit örültem is ennek a megbizatásnak, mert legalább nem bent döglődtem, hanem mehettem. Persze semmi nem volt a téren csak csövesszag, meg csövesek. Ja és forradlami ingyen alma. Megint elolvasgattam a plakátokat, meg a kiragsztott szellemes nyelvi felszólításokat arról, hogy Gyurcsány dögölj meg, azt is hogy MSZP-SZDSZ szar vagy stb...és rájöttem. hogy kurvára nem tudok azonosúlni ezzel, pedig általában tudok egy szellemi környezetbe asszimilálódni sec perc alatt. Itt bassza meg nem megy. Visszafelé a buszon viszont a kedvenc szórakozásommal ütöttem el az időmet, hallgattam a körülöttem álló emberek beszélgetését. Persze egy nemzeti papper meg egy nemzeti csaj beszélgetett a tegnapi választásokról. Figyelem! A harmincas hölgy derekán nemzeti szallagból volt öv eszkábálva. Ennél durvább már csak a zászlóból varrt kabát volt jobb, amit a miép tüntetésen láttam, egy másik harmincas picsán. Azt nem értem mi a fasznak kell ezt felvenni? Minek is jó az ha ordít valami arról, hogy én hogyan gondolkodom a politikáról. A politikát lehet űzni meg lehet figyelni egyesek értékelni is tudják, meg sejteni (én politológus vagyok és még csak a sejtésnél sem vagyok, nemhogy az értékelésnél) Az a negy helyzet, hogy a politikába van egy harmadik művelési módja. Ez a rajongás! Jó oké, nem új dologról van szó sőt, de ez mára eljutott az ilyen mérvű vak populizmusig és ez ottromba. Már csak azért is mert nem esik jól kokárdát kitűzni már márc 15-én sem. Szeretném nem csak a jobb oldalt ostorozni, mert azért láttam már habzó szájú MSZP-s nénikét is azon a buszon, de akkor is. Ezeknek az embereknek reménytelen bármi, kell egy bálvány. Kell egy oldal ahova tartozva boldogok. A nemzetieknél még itt van ez a kokárda, fehér szallg, zászló, más szimbólumok együvé tartozásának közösségi boldogsága is. Beszélhetsz nekik, hogy de civil érdekképvislet meg, hogy nem is képvislet, hanem részvétel az ami a cool, de persze hiába. Világos egyértlemű szimbólumok jelek színek mondatok. Posvány és ugyanabba a körbe járunk évek óta vissza-vissza. Nerm jeleníti meg a társadalom sokszínűséget, értékeit ja és szimbólumaink elvesztik értéküket.
Végül nagy nehez visszaértem a szerkesztőségbe és elkezdődött a napi munka. Adatgyűjtés, telefonálás, választási összesítés, számolás, este hatkor már folyt a szemem a monitorra. Kééész cigi, még gyors hírnézés, aztán sziasztok. Itthon kispál be és gondolkodok a vilgon. Mert csak akkor vagy független, ha te gondolkodsz el a politikán, te akarod formálni és szerepekbe, döntésekbe képzeled magad. Irányítsd te magd de légy nyitott mindenre. Legyen ez a végszó és a blog szellemisége is függetlenség, kritikus vélemény de nyitottság minden iránt.
